Hírek, aktualitások

Szabó Magda: Abigél

Ginával, Vitay tábornok elkényeztetett kislányával 1943 őszén megfordul a világ. El kell hagynia otthonát, iskoláját, barátnőit – méghozzá a legnagyobb titokban, búcsú nélkül. El kell szakadnia édesapjától, aki soha sem hagyta még magára korán anya nélkül maradt, egyetlen gyermekét. Mintha forgószél repítené a kislányt messze Budapesttől, messze mindentől, ami eddigi életét jelentette, az árkodi kollégium komor falai közé. Az erődre emlékeztető kollégium szigorú fekete-fehér világa tilalmakkal veszi körül a kislányt, rákényszeríti a maga érthetetlen és elfogadhatatlan törvényeit. S Gina hiába lázad, hiába szökne, menekülne innen, valami mégis maradásra kényszeríti, valami, amit nem tudott, s amit meg kellett tudnia ahhoz, hogy önként vállalja a rabságot. Hogyan is igazodjék el egy tizenöt éves kislány ebben a súlyos felnőtt-titkoktól terhes világban? Hogyan illeszkedjék be a lányok közösségébe, hogyan osztozzék gyerekes örömeikben, mint vegye ki részét ártatlan tréfáikból? Talán neki is hinnie kell a naiv árkodi diáklegendában, amelyet a kertben álló szobor alakja köré fontak a lányok? Írjon talán ő is levelet Abigélnek, a korsós lány szobrának, aki mindig segít a bajbajutottakon, a rászorulókon? Szabó Magda lebilincselően izgalmas és bravúros megoldású új regényét Loránt Lilla rajzai díszítik.

Eötvös Károly: Utazás a Balaton körül

Az „Utazás a Balaton körül” nem egyszerűen csak egy regény. Nem is az. Anekdotagyűjtemény, történelemkönyv, útikönyv is egyben. Olvasása olyan, mintha egy kedves, bőbeszédű, sokat látott öreg barátunkat hallgatnánk hajnalba nyúló borozgatás közben a lugas vagy borospince asztalánál. Az öt XIX. századi utazó balatoni élményei köré font történetekben egyaránt megelevenednek történelmi alakok – Széchenyi István, Ranolder János püspök, Kisfaludy Sándor, Sobri Jóska – és egyszerű parasztemberek, borosgazdák, halászok. Megtudhatjuk, miért párbajozott a tihanyi várkapitány a jégen, tanúi lehetünk a balatoni csúcstalálkozónak Jellasiccsal, a beavatottjai számtalan más történelmi esemény háttértörténetének. Megismerhetjük az első balatonfüredi kőszínház létrehozását, a korabeli vendégszeretetet, az akkor még csak az ide érkező vendégek által élvezett fürdőéletet, a borospincék világát, a gyönyörű tájat, a gőzhajózás megindításának nem ismert körülményeit, és azt is, miféle jelentősége volt valaha a balatonalmádi Határ csárda mestergerendájának.

A könyv régi kedvenc, többszöri idézet-források, felolvasások tárgya. Bár a XX. század elején igen sikeres és népszerű volt, igen sokszor kiadták, napjainkban kevésbé ismert. Veszprémi-balatoni lelkű emberként meggyőződésem, hogy az „Utazás a Balaton körül” jóízű történeteivel, anekdotáival, bölcsességeivel, hagyományokból merítő leírásaival méltán tarthat számot országos érdeklődésre, és minden, a Balatont kedvelő ember kötelező, de legalábbis ajánlott olvasmánya kellene, hogy legyen. Az általa nyújtott élménnyel az ismert helyek múltja olyan, melegséget sugárzó emlékekkel egészül ki, melyek mindannyiunk életét teljesebbé teszik.

Lázár Balázs: Huszárköny

 A legenda – eredeti értelme szerint olyan történet, amit el kell olvasni, hogy követhessük a benne foglalt példát – akkor jó, ha igaz. E kötet lapjain egy ilyen legenda, a huszár jelenik meg: a magyar történelem és az egyetemes hadtörténet meghatározó szereplője. A világszerte elismert és rendkívül sikeres katona, aki olykor csaták és háborúk sorsára gyakorolt döntő befolyást, s a legnehezebb helyzetekben is megállta a helyét.
A modern technika az elmúlt században leparancsolta a lovasságot a világ csatatereiről, de a hagyományos huszárszellem értékeit – a bátorságot, a mindennél erősebb bajtársi köteléket, a kreatív, önálló, egyéni gondolkodást és a végsőkig tartó
kötelességteljesítést – semmi sem teheti zárójelbe. Boldogabb országokban, ahol a katonai hagyomány folytonossága töretlen, ma is vannak olyan alakulatok, amelyek például ejtőernyősként, felderítőként büszkén őrzik a legtöbbször magyar származású alapítóik és elődeik által megélt értékeket, mert tudják, ezáltal jobb katonákká válnak.
A Magyar Honvédség megújításának idejét éljük. Miközben jelentős erőfeszítéseket teszünk a szervezet korszerűsítésére, a felszerelés és a fegyverzet modernebbre cserélésére, tudásunk naprakésszé tételére, rendkívül fontos, hogy honvédeink megismerjék, s a szükséges mértékben mindennapi munkájuk részévé tegyék mindazt, ami huszáraink szolgálatából örök érvényű.
Ez a kötet, amelyet nagy tisztelettel ajánlok az ön figyelmébe, kedves Olvasó, mindenkihez szól, aki hisz abban, hogy a nemzet közösségében mi, magyarok mindannyian összetartozunk, s hogy ez olyan érték, amelynek védelmében – huszár őseinkhez hasonlóan – érdemes küzdeni.

Hamvas Béla: Öt géniusz – esszék

“Egy alig ismert szellemóriás
Hamvas Béla a magyar irodalomnak, a magyar szellem történetének magányos cédrusa.
Nem annyira magányos, társtalan és meg nem értett, mint Csontváry – de saját korában reménytelenül idegen lángelme. Nem olyan drámai, mint Ady vagy Füst Milán, nem olyan irodalmi kóborlovag, mint Márai, nem olyan lírai, mint Krúdy, nem olyan intellektuális világfi, mint Szentkuthy Miklós. De mindezek magányossága rokon az övével, és Bartók egyetemessége és asztrális egyedülléte, kozmikus érzékenysége és ébersége is. Mennyi monumentalitás, mennyi zordon nagyság – a Himalájának nincs ennyi csúcsa… És ha hozzávesszük mindezekhez Kerényi csillogását, Weöres álarcok mögötti időtlen metafizikáját s még megannyi sziporkázó értéket, okos tanítást vagy világot értelmező bölcsességet, nem is értjük, hogy a magyar szellemnek ebben az arany századában miért is kellett Hamvasnak ismeretlenként, szinte észrevétlenül sírba szállnia. Ha jól tudom, egy rövid, szemérmes, neki dedikált vers (az Új Emberben, Hoványi János akkoriban sem ismert és ma sem nagyon számon tartott költőtől): ez volt az egyetlen nekrológ, amellyel a nemzet búcsúztatta.

Hova lettek a barátok, a társak és a társtalan szellemi testvérek és mindazok, akiket mindezek tanítottak – van-e értelme a kultúrának, ha csak ilyen utókort képes nevelni magának? Van-e még értelme dédelgetnünk azt az illúziót, hogy minden remekművel: verssel, regénnyel, festménnyel, zongoraversennyel, filmmel nemesedik a világ, gazdagabb lesz a nemzet, tökéletesebb lesz az emberi nem – hogy egyre több okosabb, bölcsebb és igazságosabb utód lép az elődök nyomába – hogy igenis, megy a könyvek által elébb a világ…”

Ilyés Gyula: Hunok Párisban

 A mű életrajzi gyökere: a magyar Tanácsköztársaság leverése után Illyés Gyula bölcsészhallgatóként részt vett egy illegálisan működő forradalmi csoport munkájában, s a letartóztatási elől külföldre kellett menekülnie. 1922 áprilisában érkezett Párizsba ahonnan csak 1926-ban térhetett haza. Ezt az öt párizsi esztendőt ábrázolta az elmúlt ifjúságnak szóló nosztalgiával és tündéri iróniával átszőtt non-fiction regényében, amelynek kezdősorait – másfél évtizeddel később – akkoriban vetette papírra, a második világháború idején, amikor Párizs már elesett, amikor
“Szegény francia föld akárcsak egy kopott
Szövet léptünk alól lassacskán elfogyott”

Patai József: A középső kapu – Héber költők

“Kedves Olvasó!
Nagy örömömre szolgál, hogy újra elérhetővé válnak Patai József, e hazánkban mára méltatlanul feledésbe merült, ám valaha ugyanitt a héber nyelvű irodalom egyik legkiválóbb értőjeként és népszerűsítőjeként ünnepelt író, költő és műfordító valószínűleg legnagyobb jelentőségű művei. Patai életútja pontos látleletét adja annak a kettős kötődésnek, amely a magyar zsidók világlátását, hagyományaikhoz és szülőföldjükhöz való hűségüket egyaránt meghatározta.
Ezt a kettősséget, mint az egyéni létezés gazdagabb megéléséhez elvezető adományt e kötet szerzője is élete minden rezdülésében büszkén magával hordozta. Így válhatott a gyöngyöspatai hászid környezetből származó, és a magasan jegyzett kisvárdai, sátoraljaújhelyi, huszti, nyitrai és szatmári jesivák, majd a budapesti rabbiképző egykori hallgatójából a bölcsészettudományok doktora, a valaha virágzó magyar zsidó közélet valószínűleg legfontosabb orgánumának, a Múlt és Jövő című folyóiratnak az életre hívója és nemzetközileg elismert tudós.”

Osborne Mary Pope: A Titanic fedélzetén

Jacket és Annie-t ismét nem mindennapi kalandok várják, hiszen azt a megbízatást kapják Morgantől, hogy törjenek meg egy varázslatot, ami egy szegény kiskutyán ül. A gyerekeket elsőként a jéghegynek ütköző Titanic fedélzetére repíti a csodakunyhó. A roppant óceánjáró percei meg vannak számlálva, ám utasai szemmel láthatólag nem vesznek tudomást a közeledő végzetről. Vajon hogyan segíthet Jack és Annie a bajbajutottakon? És ők maguk megússzák a hajmeresztő kalandot?

Csukás István: Berosált a rezesbanda

Pram-pram-prarára-prararáram!

A rettenetes Riminyák tanár úr üres osztályterembe érkezik
– ugyanis az iskolai rezesbanda lelépett egy lopott busszal.
A sofőr helyén Szinyák, a bandavezér ül!
Vezetni nem tud, a kaland tehát garantált!
Az a legkevesebb, hogy összetörnek egy szobrot,
idegösszeomlás szélére sodornak egy, rendőrt,
a frászt hozzák az igazgatóra és felforgatják a városka életét.
Két akció közt sem lazítanak, inkább rázendítenek.
Mert muzsikálni, azt nagyon szeretnek!

Pram-pram-prarára-prararáram!

De persze ezzel is csak tetézik a kalamajkát.