Hírek, aktualitások

Balassi-tükör - avagy Balassi Bálint válogatott versei és viszontagságai

A sokszínű Balassiról a legtöbb korabeli dokumentumot a BALASSI BÁLINT ÖSSZES VERSEI, SZÉP MAGYAR COMOEDIÁJA ÉS LEVELEZÉSE című, Eckhardt Sándor által összeállított, a Szépirodalmi Könyvkiadónál 1968-ban megjelent könyv közli; közülük egy tucatnyit én is bemutatok. Eckhardt kiadása másfél száz oldalnyi dokumentumot, Balassi-leveleket, neki szóló császári utasításokat, róla szóló korabeli híradásokat tartalmaz, az idegen (latin vagy német) nyelvű dokumentumokat Eckhardt fordításában. Ez teszi ezt a maga nemében egyedülálló könyvet ma is nélkülözhetetlenné. Ez a kiadvány még az Eckhardt által összeállított 1951-es kritikai kiadáshoz képest is tartalmaz újdonságokat, további dokumentumokat.

Asbóth János: Álmok álmodója

A cím Asbóth regényének, az Álmok álmodójának utolsó mondata. Az akkori és a későbbi kritikusok fel is rótták neki, hogy regénye főhősét nem hagyta elpusztulni, ahogy azt egy valamirevaló írónak a kritika szerint kötelező. Mert ahogy ma is, a kritikus akkor is mindig a pusztulásban látta a művészet beteljesedését, szerinte kötelezően el kell buknia egy hősnek. Széchenyi a hős, a vátesz, mert elborult elmével, látványos körülmények között pusztult el, Kossuth a megalkuvó, mert életben maradt. És munkálkodott, nem panaszkodott. Madách Imre Tragédiája is visszhangtalan maradt a megírás idején, egyetlen ítész írása maradt fenn, aki azt vetette az író szemére, hogy Éva teherbe esett, így lehetséges, hogy van tovább. Micsoda dolog ez? Pusztuljon mindenki. Attól művészet a művészet.

Székely János – Válogatott művek

Mondd meg, mit olvasol, megmondom, ki vagy!
Ágyam mellett az éjjeli szekrényen négy kötetet tartok: Füst Milán két kötetes Naplóját, Joseph Heller Valami történt-jét és Székely János Egy láda agyag című verses kötetét. Ez vagyok én.

Az íróasztalomon most kilenc kötet fekszik előttem, amiből csak négy magyarországi kiadó „terméke”. Tehát több, mint az életmű fele még nem jelent meg határainkon belül. (Életében megjelent tizenkilenc kötetéből, azon idő alatt is csak mindössze kettőt adtak ki Magyarországon.)

Számomra a XX. század egyik legjelentősebb – magyarul író! – írójáról kell leírnom ezt. Fájlalom. Drámái, esszéi és a számomra leginkább fontos versei jóval többet érdemelnek – érdemelnének! –, és igen, sok más szellemi és kulturális adósságunk mellett, de azok között is előkelő helyen. Közöm lett hozzá, közlései és a formák, amikbe öltötte azokat, hatnak rám, meggyőznek, felvilágosítanak, nyomatékkal bírnak ingatag igazaimat ellenőrizni, vagy épp erősíteni azokat.

Székely Jánosnak, a költőnek rangja – drámáit, és más műveit is nagyra tartva – a számomra többi legfontosabbal azonos: Babits Mihályéval, Szabó Lőrincével, Vas Istvánéval, Weöres Sándoréval. Ezért választottam őt, no meg azért, hogy érdemei szerint mind többek ismerjék meg, és vallják magukévá verseit.

Verebes István

Karinthy Ferenc: Napló 1974-1991

A Karinthyak mindig a Nagy Művet akarták megírni. Frici egész életében tervezte, de sohasem kezdett neki. Az Utazás a koponyám körül című könyve azonban nemcsak agydaganata történetét mesélte el, de az emberi méltóság nagy regényévé is vált. Egyik fia, Karinthy Gábor, a Fájdalomherceg, saját görcsberándult életének monográfiáját tervezte megírni, hiába. Ördöggörcs, avagy utazás Karinthyába című családtörténetemben helyette is igyekeztem megfejteni élete és az egész család rejtélyét. Másik fia, Cini a saját nagy művének apjáról szóló könyvét tervezte, Karinthy Frigyes címen. Nem írta meg. Helyette naplót vezetett. Önmaga számára rögzítette élete mindennapjait.

Karinthy Ferenc most megjelenő Naplójában élete utolsó éveinek krónikáját követheti végig az olvasó. A szellemes, fordulatos, a kádári konszolidáció hétköznapjait, működését érzékletesen bemutató eseménysort, korrajzot a korabeli anekdotákkal és napi izgalmakkal vegyítő dokumentum betekintést enged egy önmagával és a környezetével folyamatos és intenzív kapcsolatban álló alkotó ember gondolataiba. Az olvasó végül még a rendszerváltás körülményeit is nyomon követheti.

  Sárközi György: Mint oldott kéve 1.

1850-ben, egy évvel a levert magyar szabadságharc után, a megtorlások idején a kor nagy költője, Tompa Mihály írt verset A gólyához címmel, a távoli tájakra repülő vándormadártól kérve, hogy vigye hírét a tragédiát követő letargiának, annak, hogy mint oldott kéve széthullhat a nemzet. Ezt a sort választotta a Mednyánszky Cézár tábori főlelkész rendkívül kalandos életéről szóló történelmi regénye címéül a harminckét éves Sárközi György, aki 1931 előtt inkább lírai költőként volt ismert.

Aranyosmedgyesi Mednyánszky Cézár báró átdolgozott visszaemlékezései magyarul 1930-ban jelentek meg Budapesten, fordítója már korábban ismertette a tartalmát, például a Hadtörténeti Közlemények hasábjain. Nem tudjuk, hogy a báró magyarul vagy franciául vetette-e papírra memoárjait 1857-ben, nem sokkal tragikus halála előtt, a dél-francia tengerparton, de bizonyos, hogy a kézirat rokonához, az emigráns Mednyánszky Sándorhoz került Londonba, és ő angolul adta ki a szöveget a rákövetkező évben.

Sárközi György: Mint oldott kéve 2.

1850-ben, egy évvel a levert magyar szabadságharc után, a megtorlások idején a kor nagy költője, Tompa Mihály írt verset A gólyához címmel, a távoli tájakra repülő vándormadártól kérve, hogy vigye hírét a tragédiát követő letargiának, annak, hogy mint oldott kéve széthullhat a nemzet. Ezt a sort választotta a Mednyánszky Cézár tábori főlelkész rendkívül kalandos életéről szóló történelmi regénye címéül a harminckét éves Sárközi György, aki 1931 előtt inkább lírai költőként volt ismert.

Aranyosmedgyesi Mednyánszky Cézár báró átdolgozott visszaemlékezései magyarul 1930-ban jelentek meg Budapesten, fordítója már korábban ismertette a tartalmát, például a Hadtörténeti Közlemények hasábjain. Nem tudjuk, hogy a báró magyarul vagy franciául vetette-e papírra memoárjait 1857-ben, nem sokkal tragikus halála előtt, a dél-francia tengerparton, de bizonyos, hogy a kézirat rokonához, az emigráns Mednyánszky Sándorhoz került Londonba, és ő angolul adta ki a szöveget a rákövetkező évben.

Bál a havason - Erdélyi írók novellái

A 1920. század történelmi eseményei, tragédiái, a magyarság sorskérdései felkergették az irodalmat” a Hargitára vagy a Fogarasi Havasokba. Pedig a 19. század második felében elindult a városiasodás, az épülő-szépülő városok hívták, csábították a hegyi embereket is, a falusi tanítókból lett költőket-írókat. Budapest mintájára Nagyváradon, Kolozsváron, Marosvásárhelyen az írók kávéházakban találták magukat, hangosan vitatkozva művészetről, politikáról. Újságokat szerkesztettek, egymással versenyezve az olvasó kegyeiért. A városi színházakban magyar drámákat mutattak be, a színház semmihez sem hasonlító illata is belengte a szellem műhelyeit. A kiegyezés előtt Erdély sziget volt a magyar irodalom, a színház számára, ahová sokkal korábban Kelemen László is menekült az elnémetesedett magyar fővárosból. De aztán minden megváltozott, és létrejöttek a szellem tengelyei Budapest és az erdélyi központok között. Most már nem jelző volt az, hogy erdélyi” vagy magyar” író, inkább azt jelölte meg, az illető mely vidéken lakik, hol él.

És egyszerre mindez véget ért, jött az első világháború, román megszállás, a trianoni sztrichnin. Határrevízió, határzár. Ki- és áttelepülések, kétségbeesett gyökérkeresés, a történelem félelmetes árjában pörgött és süllyedt Az elsodort falu.

” Mit tehet ilyenkor a szellem, az irodalom embere, az író, a költő? Hisz az újraegyesítésben, hisz a magyarság megmaradásában, ezért elkezd politizálni, kapaszkodik az anyaországba, programokat hirdet, harcol, üvölt.”

Rákosi Viktor: Hős fiúk

Ma már kevesen emlékeznek Rákosi Viktor nevére. A gyerekek talán nem is hallottak róla. Alig több, mint tíz évvel a szabadságharc leverése után született, 1860-ban. Gyermekkorát a Székelyföldön, egy gyergyói faluban töltötte, később került Budapestre, itt élt haláláig, 1923-ig. Író, újságíró volt, karcolataival, humoros írásaival a nemzet függetlenségéért állt ki. Felnőtteknek szóló írásait Sipulusz néven jelentette meg, s hosszú időn át volt szerkesztője a Kakas Márton című élclapnak. Hazaszeretettől, meleg emberségtől áthatott ifjúsági regényei a szabadságharcban odaadással helytálló fiatalokról szólnak.