Szabó Dezső A bölcsőtől Budapestig
Patay Pál Az életet már megjártam
Valamikor 989 májusában kezdődött a könyv története, vagyis Nagy Imre újratemetése előtt nem sokkal, amikor azért már „lehetett beszélni”. Én akkor, pár hónapja már Franciaországban dolgoztam. Rövid magyarországi szabadságról utaztam vissza, apám pedig egy régészeti kongresszusra volt hivatalos Salzburgba, ami útba esett, hát együtt mentünk egy darabon. Ahogy az M7-es autópáján, Budapestet elhagyva, elhaladtunk az akkor még ott lévő Osztapenko szobor mellett, apám megkérdezte: Ismered-e Osztapenko kapitány történetét? Persze, hogy ismerem. Mint mindenki más, aki végzett Magyarországon legalább négy általánost, meg volt „kisdobos”! De vajon ismered-e az „igazi” történetet? Miért, van olyan is? – kérdeztem vissza, mire ő elmesélte. Én meg döbbenten hallgattam. Nem csak azért, mert a történet érdekes volt, hanem, mert nem értette, miért nem mondta ezt el nekem korábban? Ma már persze tudom, kimélni akart… Azonban azt is rögtön gyanítottam, hogy valószínűleg nem ez volt az egyetlen „kegyesen elhallgatott” története. Életem egyik legjelentősebb fegyvertényeként könyvelem el ma is, hogy az Osztapenko történetet – az igazit – meg a többit is, meg kell írnia, hogy megmaradjon. Nekem, az unokáknak, sőt, talán egy kicsit a többieknek.
Szegedy-Maszák Marienne : Csókolom a kezét
Az 1955-ben, Washingtonban született Szegedy-Maszák Marianne – felmenői révén – olyan történet birtokosa, ami a „legszélesebb nyilvánosság magánügye”. A Libri Könyvkiadó által megjelentetett „Csókolom a kezét” című kötet angol nyelvű változata tavaly jelent meg New Yorkban. A magyar változat a magyar könyvpiac tavaszi szenzációja kell, hogy legyen.
A cselekmény – az írónő vállalása szerint – a szülők szerelmének történetét mutatja be 1940 és 1947 között. Természetesen ennél sokkal többről van szó, hiszen nem lehet hét évre szűkíteni egy olyan pár történetét, ahol a leány nagyapja Weiss Manfréd, apja Kornfeld Móric, nagybátyjai között ott találjuk Chorin Ferencet, nagynénjei között pedig a Herczog családból is akad mutatóban. A Szegedy-Maszák ág sem kevésbé érdekes, bár a szerző mintha kevesebb információt csepegtetne. És akkor még nem beszéltünk a konkrét történelmi háttérről, aminek mindkét család elszenvedője (nagyban) és alakítója.
A cselekmény – az írónő vállalása szerint – a szülők szerelmének történetét mutatja be 1940 és 1947 között. Természetesen ennél sokkal többről van szó, hiszen nem lehet hét évre szűkíteni egy olyan pár történetét, ahol a leány nagyapja Weiss Manfréd, apja Kornfeld Móric, nagybátyjai között ott találjuk Chorin Ferencet, nagynénjei között pedig a Herczog családból is akad mutatóban. A Szegedy-Maszák ág sem kevésbé érdekes, bár a szerző mintha kevesebb információt csepegtetne. És akkor még nem beszéltünk a konkrét történelmi háttérről, aminek mindkét család elszenvedője (nagyban) és alakítója.
Rákosi Jenő: Emlékezések
Kuncz Aladár: Fekete kolostor
Az írót a francia háború kitörése Franciaországban érte, s ellenséges állam honpolgáraként társaival együtt öt évig gyötrődött különböző francia internálótáborokban. Nagy regényekre emlékeztető ellenállhatatlan sodrású „feljegyzéseiben” rendkívüli egyszerűséggel és erővel idézi fel a nacionalista gyűlölködésnek kiszolgáltatott internáltak szenvedéseit, a rabok erőszakosan beszűkített elveszejtő és félelmetes infernóvá torzuló világát. Egyedüli iránytűje, mentsége és menedéke a megértő humanizmus az óvja meg őt minden durva elfogultságtól, általánosítástól, s ez teszi lehetővé hogy rabtartóinak egyik-másikában meglássa az embert, s hogy ne a francia népből, kultúrából ábránduljon ki, hanem a polgári demokráciának álcázott imperializmusból. Rabságának második felében egyre világosabban látja, hogy a háború céltalan vérontása kizárólag imperialista érdekeket szolgál, s bár emberileg érthető, szubjektív sértettsége miatt nem tud teljesen kívülálló józansággal, határozottan állást foglalni a háborús felek igazságának, igazságtalanságának kérdésében, magát a vérontást embertelennek, jogosulatlannak tartja.
Habsburg Ottó Így láttam
A torontói Vörösváry Publishing Co. a hazánkon kívül élő magyarság legnagyobb könyvkiadója. Az elmúlt évtizedekben e vállalat gondozásában jelent meg Mindszenty József bíboros és Horthy Miklós volt kormányzó emlékirata. Nagy íróink közül többet között Márai Sándor, Wass Albert, Kovács Imre, Nyírő József, Vaszary János, Vajda Albert, Fekete G. István, Mécs László, Fáy Ferenc könyveit adta az olvasók kezébe. Ezzel a szolgálatával nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a számkivetésben élő magyarság nem szakadt el a hazától, és így szerves része maradt az egyetemes magyar kultúrának.
Az 1992-es könyvhéten a kiadó két jelentős művel jelentkezik: 1. Márai Sándor: Ami a Naplóból kimaradt (1945-1946) című, nyomtatásban – különböző okok miatt – eddig meg nem jelent naplója háromszázharminchat oldalas kötetben. (A kiadó minden évben egy-egy újabb kötetet kíván közreadni.) 2. Habsburg Ottó: Így láttam… (1990-1991-1992) című, első Magyarországon megjelenő könyve. Ezzel a két kötettel indítja meg – most már Vörösváry Kiadó névvel – magyarországi működését a nagy múltú torontói vállalat.
A későbbiekben megjelenő művek a következők:
Márai Sándor: Ami a Naplóból kimaradt (1947-1948),
Sütő András: Vásárhelyi napló,
Wass Albert: Ember az országút szélén,
Hegyi Béla: Szélvitorla
Az 1992-es könyvhéten a kiadó két jelentős művel jelentkezik: 1. Márai Sándor: Ami a Naplóból kimaradt (1945-1946) című, nyomtatásban – különböző okok miatt – eddig meg nem jelent naplója háromszázharminchat oldalas kötetben. (A kiadó minden évben egy-egy újabb kötetet kíván közreadni.) 2. Habsburg Ottó: Így láttam… (1990-1991-1992) című, első Magyarországon megjelenő könyve. Ezzel a két kötettel indítja meg – most már Vörösváry Kiadó névvel – magyarországi működését a nagy múltú torontói vállalat.
A későbbiekben megjelenő művek a következők:
Márai Sándor: Ami a Naplóból kimaradt (1947-1948),
Sütő András: Vásárhelyi napló,
Wass Albert: Ember az országút szélén,
Hegyi Béla: Szélvitorla
Széchenyi István Napló
Széchenyi Naplója csaknem folyamatosan kísér végig egy életet. Az 1813-14-es napóleoni hadjárat befejeztével kezdődnek, s az a fiatalember, aki nápolyi kiküldetéséről, keleti, párizsi útjáról számol be, elkényeztetett főnemes ifjúnak látszik, aki Európa legjobb társaságaiban forgolódik. Ebben az időben németül beszélt és írt a legfolyékonyabban, érthetően naplóját is németül írta. S bár később magyar nyelvtudását felfrissítette, s kiválóan tudta és ismerte a nyelvújítás eredményeként kialakult magyar nyelvet, e mellett a gyakorlat mellett mindvégig kitartott, s csak olykor, egy-egy mondat erejéig használja a magyar nyelvet is naplóiban.
A Napló utolsó bejegyzése 1860. április 1-én íródott, hat nappal Széchenyi öngyilkossága előtt. A két dátum közt hasztalan várakozások és kudarcok, önemésztő korszakok és házassági tervek, nagy vállalkozások s aktív politikai tevékenység töltik be az időt. Az Akadémia, a Kaszinó létrehozása, a lóversenyügy, a gőzhajózás megindítása, s a szívügy, a Lánchíd tervének érlelődése nyomon követhetők a feljegyzésekben. Történelemkönyvekből ismert adatok és tények elevenednek meg a személyes, vallomásos műfajban Széchenyi szoborként élt eddig emlékezetünkben. A Napló szoboralak helyett tragikus sorsú emberrel ismertet meg.
A Napló utolsó bejegyzése 1860. április 1-én íródott, hat nappal Széchenyi öngyilkossága előtt. A két dátum közt hasztalan várakozások és kudarcok, önemésztő korszakok és házassági tervek, nagy vállalkozások s aktív politikai tevékenység töltik be az időt. Az Akadémia, a Kaszinó létrehozása, a lóversenyügy, a gőzhajózás megindítása, s a szívügy, a Lánchíd tervének érlelődése nyomon követhetők a feljegyzésekben. Történelemkönyvekből ismert adatok és tények elevenednek meg a személyes, vallomásos műfajban Széchenyi szoborként élt eddig emlékezetünkben. A Napló szoboralak helyett tragikus sorsú emberrel ismertet meg.
Szigethy Gábor: Napló, múltidőben
“Könyvet hozott számomra 2017 novemberében a postás: Napló, múltidőben. Régi ismerősöm, Szigethy Gábor írta. Szembetűnő volt a hófehér könyv címlapján a kép: 1955 (piros) 1956 (zöld) 1957 (fekete). Piros: kommunista uralom. Zöld: magyar remény. Fekete: nemzeti gyász.
Már a cím felkavart. Vissza a múltba: az emlékek, mint a kiszabadult méhraj, zsonganak, rajzanak körülöttem, és ahogy az érdekfeszítő, szívbemarkoló könyvet olvasom, újra és újra arra gondolok: ez a könyv olyan, mint egy kórházi kórlap. A szocialista demokrácia álnevű proletárdiktatúra kórlapja, mondjuk egy lerobbant bolondokházában.”
Már a cím felkavart. Vissza a múltba: az emlékek, mint a kiszabadult méhraj, zsonganak, rajzanak körülöttem, és ahogy az érdekfeszítő, szívbemarkoló könyvet olvasom, újra és újra arra gondolok: ez a könyv olyan, mint egy kórházi kórlap. A szocialista demokrácia álnevű proletárdiktatúra kórlapja, mondjuk egy lerobbant bolondokházában.”
Árva Bethlen Kata Önéletírás és levelek
“A világirodalomban sem sok van belőlük, de a magyarból különösen fájdalmasan hiányoznak az asszonyírók. És nem azért, mert ez így nem igazságos, hanem mert az asszonysors más megvilágításba helyezi a világot, asszonyírók nélkül mindnyájan kevesebbet tudunk önmagunkról és mindarról, ami körülvesz bennünket.
Árva Bethlen Kata kétszeresen is kiemelkedik a magyar írók, vagy tágítsuk a kört, magyarul írók tiszteletre méltóan népes közösségéből. Kiemelkedik asszony voltával és írásának erejével egyaránt. Mert ő tehetsége szerint igazi író, még ha nem is a nagyközönségnek írt, sokkal inkább Istennek – de ugyan mi lehet magasabb mérce, mint Istennek megfelelni.”
Árva Bethlen Kata kétszeresen is kiemelkedik a magyar írók, vagy tágítsuk a kört, magyarul írók tiszteletre méltóan népes közösségéből. Kiemelkedik asszony voltával és írásának erejével egyaránt. Mert ő tehetsége szerint igazi író, még ha nem is a nagyközönségnek írt, sokkal inkább Istennek – de ugyan mi lehet magasabb mérce, mint Istennek megfelelni.”
Görgey Gábor: Utolsó jelentés Atlantiszról 1.
Évtizedes készülődés után kezdtem el 1987-ben regényciklusom – de most már szívesebben nevezem nagyregénynek – megírását. Krónikáját annak a szenvedéstörténetnek, mely a harmincas évektől az ezredfordulóig lezajlott. Hősöm, Topporczy Ádám és családja hányatott sorsának elbeszélésével meg akartam örökíteni azt az elsüllyedt Magyarországot, mely a tenger mélyéről Atlantiszként ma is küldi üzeneteit. E halványuló rádiójelek részben egy végképp idejétmúlt, valóban elsüllyedésre érett világ rekvizitumairól adnak hírt. De akad köztük fontos híradás olyan értékekről, tradíciókról, erkölcsiségről is, mely egy láthatatlan, maradandó, magasabb haza történelmi öröksége. Helyzetem és életkorom szinte predesztinált e regény megírására. Mert gyerekkoromból még vannak eleven emlékeim e korszerűtlen, feudális úri világ hamis, de mégis megragadó szépségéről. És felnőtt fejjel, tragikus díszletek között, átéltem az elsüllyedését is. Amikor írni kezdtem, nem gondoltam, hogy nem várt ráadásként e tizenkét éven át rótt regényem sajátossága (és a történelem ajándéka) lesz, hogy életrajzomba és művembe beleszövi az idő a második Atlantiszt, a szovjet birodalom elsüllyedését is. Dokumentumokkal és önéletrajzi elemekkel tarkítva a tiszta fikciót, a regény szuverén világát, egybeszőve a gyötrelmeset és a gyönyörűt, költői jelentést akartam írni e képtelen korról. Sosem feledkezve meg a mindenkori irodalmi divatokról független elbeszélés, az igazi mesélés, az érdekfeszítő történet lebonyolítás ősi öröméről.
Görgey Gábor: Utolsó jelentés Atlantiszról 2.
Évtizedes készülődés után kezdtem el 1987-ben regényciklusom – de most már szívesebben nevezem nagyregénynek – megírását. Krónikáját annak a szenvedéstörténetnek, mely a harmincas évektől az ezredfordulóig lezajlott. Hősöm, Topporczy Ádám és családja hányatott sorsának elbeszélésével meg akartam örökíteni azt az elsüllyedt Magyarországot, mely a tenger mélyéről Atlantiszként ma is küldi üzeneteit. E halványuló rádiójelek részben egy végképp idejétmúlt, valóban elsüllyedésre érett világ rekvizitumairól adnak hírt. De akad köztük fontos híradás olyan értékekről, tradíciókról, erkölcsiségről is, mely egy láthatatlan, maradandó, magasabb haza történelmi öröksége. Helyzetem és életkorom szinte predesztinált e regény megírására. Mert gyerekkoromból még vannak eleven emlékeim e korszerűtlen, feudális úri világ hamis, de mégis megragadó szépségéről. És felnőtt fejjel, tragikus díszletek között, átéltem az elsüllyedését is. Amikor írni kezdtem, nem gondoltam, hogy nem várt ráadásként e tizenkét éven át rótt regényem sajátossága (és a történelem ajándéka) lesz, hogy életrajzomba és művembe beleszövi az idő a második Atlantiszt, a szovjet birodalom elsüllyedését is. Dokumentumokkal és önéletrajzi elemekkel tarkítva a tiszta fikciót, a regény szuverén világát, egybeszőve a gyötrelmeset és a gyönyörűt, költői jelentést akartam írni e képtelen korról. Sosem feledkezve meg a mindenkori irodalmi divatokról független elbeszélés, az igazi mesélés, az érdekfeszítő történet lebonyolítás ősi öröméről.
6
JúN
JúN
0
Share
Betöltés...